XX. Magyar Szabadság Napja – Jubileumi műsor Gödöllőn, az Alsóparkban
Hír
2012-11-11
A XX. Magyar Szabadság Napja ünnepi programja keretében Koltay Gábor „Szabadság, te szülj nekem rendet!” című műsorát láthatták az egybegyűltek 2010. június 27-én, a gödöllői Alsóparkban. Előtte Dr. Gémesi György mondott köszöntőt, majd az idén 60 éves Koltay Gábort köszöntötte a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) életmű-díjával. Az ünnepség keretében avatták fel újra a 2008-ban elpusztult, a Gödöllő egyik jelképévé vált Világfát, Velekei József Lajos szobrászművész alkotását.
A XX. Magyar Szabadság Napja ünnepi programja keretében Koltay Gábor „Szabadság, te szülj nekem rendet!” című műsorát láthatták az egybegyűltek 2010. június 27-én, a gödöllői Alsóparkban. Előtte Dr. Gémesi György mondott köszöntőt, majd az idén 60 éves Koltay Gábort köszöntötte a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) életmű-díjával. Az ünnepség keretében avatták fel újra a 2008-ban elpusztult, a Gödöllő egyik jelképévé vált Világfát, Velekei József Lajos szobrászművész alkotását.
Gémesi György ünnepi köszöntője:
"Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim. Köszöntöm Önöket itt a helyszínen és a televízió képernyői előtt a huszadik alkalommal megrendezett Magyar Szabadság Napja ünnepi műsora alkalmából.
Hölgyeim és Uraim! Az idén huszadik alkalommal jöttünk ide emlékezni arra, hogy 1991 júniusában elhagyta az utolsó idegen katona Hazánk területét, emlékezni arra, hogy Magyarország területén nincsenek megszálló csapatok, Magyarország szabad független állam. A vér nélkül ölünkbe hullott szabadságot nem transzparensekkel, nagyívű politikai beszédekkel, vagy virslivel és vurslival hanem a magyar kultúra értékeinek bemutatásával, a magyar történelem nagyszerű pillanatainak felelevenítésével ünnepeltük.
Ünnepeltük az 1992-ben Velekei József Lajos által megalkotott Világfa előtt mely alkotás a Magyar Szabadság szimbólumává vált. A több mint tíz méteres szobor előtt évről évre fogalmaztuk meg a magyar szabadság aktuális üzeneteit. A Világfa előtt, ami mélyen a magyar földbe kapaszkodva kötött össze bennünket Őseinkkel, ami egy percre sem engedte feledni, hogy hova tartozunk és hová kötnek a gyökereink, a Világfa előtt, ami egymásba csavarodó törzsével üzente összetartozásunkat határon innen és túl, a Világfa előtt aminek két nagy szárnya imádkozásra tárult az Égiek felé. És boldogan hittük, hogy így lesz mindörökké. De nem így történt.
"Most lassú méreg, lassú halál emészt / Nézd a kevély tölgy, mellyet az éjszaki / Szélvész le nem dönt, benne-termő / Férgek erős gyökerit megőrlik, / S egy gyenge széltől földre teríttetik" – írta Berzsenyi Dániel A magyarokhoz c. versében. És mintha megelevenedtek volna Berzsenyi sorai a Magyar Szabadság szimbóluma a Világfa mit kívülről a viharok, eső, hó, jég nem tudott kikezdeni az belülről az évek során szép lassan korhadni kezdett és végül egy vihar törte ketté. Mintha ezzel kettétört volna bennünk is valami, valami amiben hittünk, amire támaszkodhattunk ami erőt adott és összekötött minket a sokszor keserves múlttal és a bizakodó jövővel. Mintha valami szép lassan eltűnt volna a szívekből és a lelkekből. Kettétörtünk mi Magyarok határon innen és túl.
Hogyan tovább? tettük fel a kérdést. Van-e értelme ünnepelni, emlékezni azokra, akik a több mint ezer éves magyar történelem során életüket sem kímélve áldoztak hazájukért, hazánkért. Fontos-e hitről, szabadságról, hazaszeretetről, nemzetről gondolkodni vagy hagyjuk az egészet, mert ez már csak egy szép nosztalgikus érzés, semmi más, hiszen a modern világ már nem erről szól. Büszke európai és világpolgárrá váltunk.
A válasz itt van mögöttem egy megújult Világfa képében. Velekey József Lajos megújított Világfája ami gyönyörűen, nagy erővel tör felfelé, ami mélybe nyúlva újra összeköt múltunkkal, őseinkkel, mindemellett szárnyal felfelé. Új alapra helyezve stabilan áll, kitárt szárnyakkal kifejezve azt, hogy ennek a népnek, ennek a kultúrának, ennek az országnak van jövője, de csak akkor, ha nem adja fel, nem felejti el gyökereit és megtalálja saját útját a jövőbe.
Ehhez, mint itt is újra le kell tennünk az alapokat, mert csak arra támaszkodva tudunk hosszú távon építkezni. Így lehetünk méltóak elődeinkhez, akiktől erőt merítve megint fel tudjuk építeni hazánkat, nemzetünket. Erős hittel, akarattal, szívósan, türelemmel, egymásba kapaszkodva, mint ahogy ezt az új Világfa megteremtése során tettük. Higgyék el sikerülni fog. A mai Magyar Szabadság napja legyen az Új Világfa az újraépítkezés ünnepe. Szabadság te szülj nekem rendet, rendet a fejekbe, a szívekbe és a lelkekbe, rendet körülöttünk szűkebb hazánkban és rendet a nagyvilágban. És ha valóban Rend lesz körülöttünk, akkor máris megtettük az első lépéseket az új alapok letételéhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Szabadság Napja Ünnepi műsorai az elmúlt időszakban és mai is elképzelhetetlenek voltak Koltay Gábor nélkül. Engedjék meg, hogy a mai, huszadik jubileumi előadás alkalmából köszöntsem az ebben az esztendőben 60. életévét betöltött rendezőt, de leginkább barátomat."
A vasárnap esti eseményen részt vett Dr. Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke, Mádl Dalma asszony és özv. Antall Józsefné is.
A jubileumi műsorban közreműködött: Bodnár Vivien, Détár Enikő, Götz Anna, Mészáros Árpád Zsolt, Miller Zoltán, Rancsó Dezső, Rékasi Károly, Ruttkay Laura, Sipos Imre, a Gödöllő Táncegyüttes (koreográfus: Széphalmi Zoltán), a Zuglói Hunyadi János Általános iskola kórusa (karnagy: Igaliné Büttner Hedvig).
