Hírlevél feliratkozás

Működő programok hátrányos helyzetű településekről

Hír

2016-04-27

Nógrád megyei Rimócon és a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Kistokajban folytatódott a Magyar Önkormányzatok Szövet- sége (MÖSZ) Hanns Seidel Alapítvány által támogatott kistelepülési integrációs konferencia-sorozata. Mindkét ren- dezvényen számos gondolatébresztő előadás hangzott el az oktatás, a felzárkóztatás, a közfoglalkoztatás, a roma integ- ráció és a helyi közösségek fontosságáról, s több jó gyakor- lattal, sikeres programmal is megismerkedhettek a polgár- mesterek.



Ambrus Gyöngyi, Kistokaj polgármestere nagy súlyt fektet a térségi együttműködésekre

Rimócon az egyik legfontosabb kérdés a roma integráció kérdése – derült ki Beszkid Andor polgármester előadásából, aki Gémesi György MÖSZ-elnök köszöntőjét követően beszélt a Nógrád megyei községben folyó integrációs és közfoglalkoztatási gyakorlatról. Mint elmondta, gyermekkorában mindössze három cigány család élt Rimócon, amelynek tagjai kondásként, zenészként, fazekasként és kosárfonóként dolgoztak és legalább olyan jól éltek, mint a földművelő rimóciak. Nem volt gond az integrációval sem, még csak fel sem merült ez a kérdés. Mára a romák aránya 30 százalékra nőtt, nincs szükség az általuk ismert foglalkozásokra, s legtöbbjük munkanélkülivé vált. Legalább ekkora probléma a roma gyerekek felzárkóztatása is, amit a Magyar Szegénységellenes Alapítvány segítségével 2006-ban elindított Rimóci Biztos Kezdet Napraforgó Gyermekházban igyekszik megoldani az önkormányzat. Az intézményben a legnagyobb szegénységben élő gyermekeknek nyújtanak támogatást az óvodába való zökkenőmentes beilleszkedésükhöz és sikeres iskolakezdésükhöz, de szüleiket is segítik különböző szolgáltatások, közös programok biztosításával. Rimócon nagy súlyt fektetnek a sportra, az oktatásra, sőt külön iskolakert programot is indítottak. A közfoglalkoztatásban 62 személynek biztosítanak munkát, akik nemcsak a közintézmények teljes zöldség és liszt szükségletét termelik meg, de helyi termékekként lecsót, lekvárt, befőttet, savanyúságot, száraztésztát és péksüteményeket is készítenek.

A rendszerváltozás után, a szocialista ipar megszűnésével a romák nagy része elvesztette munkalehetőségét, elszegényedett, kiszorult az oktatásból, nem szerezhetett versenyképes tudást, így ma csak közfoglalkoztatás segítségével jut munkalehetőséghez – foglalta össze előadásának bevezetőjében az elmúlt évtizedek történéseit Antal István, a Jezsuita Roma Szakkollégium rektora, majd bemutatta, milyen lépések történnek ma a helyzet javítása érdekében. Felvázolta a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia hét pillérből és 83 akciótervből álló intézkedési tervét, amelynek kidolgozásában, koordinálásában és végrehajtásában öt minisztérium működik közre. Mint elmondta, a hét pillér közül az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás problémájának megoldása a legsürgetőbb, de a gyermek jól-lét biztosítása, a területi egyenlőtlenségek felszámolása és a diszkriminációs jelenségek elleni küzdelem is rendkívül fontos. Mindez együtt pedig egy olyan átfogó kérdéskör, amely csak komplex szemléletmóddal oldható meg. Végezetül 10 település sikeres felzárkóztatási programját mutatta be, amelyek remélhetőleg más önkormányzatok számára is követendő példát jelenthetnek.

Újszerűen közelítette meg a roma integráció problémakörét Dombóvári Edina, Nagybárkány polgármestere „A szociális háló, mint a roma felzárkózás akadálya” című előadásában. A közel 70 százalékban romák lakta kistelepülés vezetője úgy véli, a kérdés megoldását leginkább a társadalomban meglévő előítéletesség, az elfogadás hiánya, a romák országos politikai vezetőinek alkalmatlansága, valamint az a segélyezési rendszer hátráltatja, amely egyfelől társadalmi feszültségeket szül, másfelől konzerválja a tétlenséget és a tudatlanságot. Mint kifejtette, nagy hiba volt, hogy évtizedeken keresztül csak különböző tanulmányok készültek és a romáktól vártuk saját problémáik megoldását, ugyanakkor az is igaz, hogy csak azokon lehet segíteni, akik elfogadják a feléjük nyújtott kezet.

Tóth Gabriella, Sóshartyán polgármestere egy többszörösen hátrányos település mindennapi gondjairól, feladatairól számolt be a hallgatóságnak. Mint elmondta, a 910 lakosú, kétharmadrészt romák lakta község még nógrádi viszonylatban is nagyon szegénynek számít, hiszen adóerő-képessége a második legkisebb a megyében. A sóshartyániak iskolázottsága alacsony, a munkanélküliség magas, így az emberek 87 százaléka a közfoglalkoztatásban dolgozik, ami már-már megoldhatatlan adminisztrációs terhet ró a létszámgondokkal küzdő, megalázó anyagi körülmények között működő önkormányzatra. Ennek ellenére mindent megtesznek az oktatás és a képzés színvonalának emeléséért, illetve az aktív közösségek létrehozásáért, támogatásáért.

A konferencia-sorozat következő állomásán, Kistokajban – Borsod-Abaúj-Zemplén megye számos településével ellentétben – nem stratégiai kérdés az integráció, hiszen mindössze öt roma család él a mintegy 2200 fős, 20 százalékban felsőfokú végzettségűek lakta községben. Mint Ambrus Gyöngyi polgármester elmondta, Kistokajban több mint 200 vállalkozás, köztük kandallógyár, pálinkafőzde és pékség működik, de többen élnek lótartásból és borászatból is. A munkanélküliség három százalék alatti, a mindössze 17 közfoglalkoztatott a varrodában és a térkő-üzemben tevékenykedik, míg a parkok gondozása és a szemétszedés a közérdekű munkát végző elítéltek feladata. A polgármester asszony nagy súlyt fektet a térségi együttműködésekre is, amelyek közül a 19 település alkotta Miskolc Környéki Társulásban, illetve a 15 település által létrahozott Nyékládháza és Térsége Önkormányzati Fejlesztési Társulásban való részvételt emelte ki.

Magyarország 3200 településének 54 százaléka 1000 főnél alacsonyabb lélekszámú kistelepülés, amelyek jelentős hányada társadalmi, gazdasági és kulturális téren leszakadó helyzetben van, különös tekintettel az ország észak-keleti részére – fejtette ki Csikász Gábor, Kistérségi Fejlesztő Szervezetek Országos Szövetsége Egyesület (KIFESZ) elnöke. Mindennek elsőrendű okaként az 1950-es évek iparosítását, s falvakban élők számottevő részének városokba költözését, illetve a 1007/1971. számú kormányhatározatot emelte ki, amely több, mint 2000 funkció nélküli mellékfalut hagyott források nélkül. Bár a rendszerváltozást követő infrastrukturális fejlesztések pozitív hatása vitathatatlan, az utóbbi évek urbanizációs-szuburbanizációs folyamatai – elsősorban a változások veszteseinek kistelepülésekre költözése – szintén negatív irányú tendenciák forrásaivá váltak. „A kivezető utat a kistelepüléseken belüli és a települések közötti együttműködés erősítése, illetve a helyi lehetőségek felismerése és kihasználása, mindehhez pedig külső pénzeszközök bevonása jelentheti” – fejtette ki Csikász Gábor, felhívva a polgármesterek figyelmét arra az ugyanebben a témában tartandó konferenciára is, amelyet a KIFESZ a Herman Ottó Intézettel és a Magyar Ruralisztikai Társasággal közösen szervez júniusban „Merre tovább magyar falu?”címmel.

A foglalkoztatási kérdések tekintetében csak a munkaerőpiaci, a szociális és az egészségügyi szolgáltatások együttes, folyamatos nyújtása jelenthet megoldást – fejtette ki a közfoglalkoztatás 2016. évi rendszeréről szóló előadásában Lőrincz Leó, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkári kabinetének főtanácsadója. A feladat összetett, hiszen a közfoglalkoztatás egyszerre kapcsolódik a helyi erőforrásokon alapuló gazdaságfejlesztéshez, a szociális gazdasághoz, a település és területfejlesztéshez, illetve az oktatás-, a foglalkoztatás- és a szociálpolitikához, működtetésében a Belügyminisztérium mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Emberi Erőforrás Minisztériuma is kiveszi a részét. Az egybegyűltek megtudhatták, hogy a kormány a tavalyi 270 milliárd forintról idén 340 milliárdra emelte a közfoglalkoztatásra fordítható keretet, mindemellett a közfoglalkoztatottak érdekeltségének megteremtésének lehetőségeiről, illetve a közfoglalkoztatási bér változásairól is tájékoztatást kaptak.

Demeterné Zeleni Enikő, Hejőkeresztúr polgármestere két helyi kezdeményezés, a Hejőkeresztúri Köznevelési Modellt és a Pro Lecsó Program integrációs lehetőségeivel ismertette meg az egybegyűlteket. A köznevelési modell legfontosabb eleme a „komplex instrukciós program”, amelyet a község 70 százalékban roma származású általános iskolása tanulmányi eredményeinek javítására állítottak össze. Emellett a matematikai készségfejlesztésre kidolgozott „táblajáték program”, a szülőket is integráló „generációk közötti párbeszéd program”, illetve a tehetséggondozás és a szövegértési kompetencia fejlesztése is a modell részét képezi. Hasonlóan összetett projekt a Pro Lecsó Program is, amely egy közösségi mintakert létrehozásán és működtetésén keresztül többek között a vegyszermentes gazdálkodással, az egészség- és környezetvédelemmel, a gazdasági szemlélettel, a közösségi élettel, illetve a társadalmi részvétel fontosságával is megismerteti meg a község lakóit. A Pro Lecsó Program működőképességét jelzi, hogy nemcsak Hejőkeresztúron bizonyult sikeresnek, de már a térség 13 másik településén is meghonosodott.

moszlap.hu

Letölthető tartalmak: 
- Antal István előadása
- Csikász Gábor előadása
- Demeterné Zeleni Enikő előadása
- Dombovári Edina előadása

Vissza