Hírlevél feliratkozás

Huszonötödik alkalommal ünnepelték a Magyar Szabadság Napját Gödöllőn

Hír

2015-06-28

Az idén immár 25. alkalommal ünnepelték meg a Magyar Szabadság Napját Gödöllőn. A Magyar Szabadságért Napja Alapítvány az idén Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója részére adományozta a Magyar Szabadságért díjat, posztumusz Polgármesteri Ezüstéremmel tüntette ki Velekei József Lajost, az Alsóparkban álló Világfa megálmodóját, majd az Orient zenés színház az ünnepi műsora következett a gödöllői Alsóparkban.



A Magyar Szabadságért Díj idei kitüntetettje: Böjte Csaba

A gödöllői Szentháromság templomban Gémesi György, Gödöllő polgármestere köszöntötte megjelenteket, megemlékezve arról, hogy 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat, azóta minden évben, június utolsó szombatján emlékezünk meg arról, hogy hazánk szabad, független állam, területén nincsenek idegen megszálló csapatok. Az Országgyűlés 2001-ben fogadta el az általa, Salamon Lászlóval és Orosházi Györggyel közösen benyújtott törvényjavaslatot, mellyel június 19-ét, a kivonulás napját nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig hivatalosan is a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.

Szintén köszöntőt mondott Hugyecz János, a Szentháromság templom plébánosa, aki a figyelmes szeretetről beszélt, s Márk evangéliumából Jairus leányának feltámasztását hozta fel példának, amikor Jézus, a kislány feltámasztása után az őt csodáló tömegnek megtiltotta, hogy elhíreszteljék az esetet, s mindössze annyit mondott nekik, adjanak enni a leánynak. Kijelentette, ez a figyelmes szeretet jellemzi Böjte atyát is.

A Gémesi György és Koltay Gábor filmrendező által 2000–ben megalapított Magyar Szabadságért Díjat minden esztendőben a Magyar Szabadság Napjához kapcsolódóan adják át. Az elismerést idén Böjte Csabának ítélte a kuratórium, aki – ahogy az az indoklásban áll – „a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójaként tevékenységével, bátor kiállásával meghatározó módon hozzájárul a magyarság szellemi és erkölcsi értékeinek ápolásához, életben tartásához mind az anyaországban, mind a határainkon túl. Áldozatos szolgálata nyomán kilátástalan helyzetben élő gyerekek kapnak esélyt egy értelmesebb, boldogabb életre, Isten szeretetében.”

Az elismerést Gémesi György  a Magyar Szabadság Napja Alapítvány kuratóriumának elnöke és Koltay Gábor, a kuratórium tagja adta át, aki egyben méltatta is a kitüntetettet. Életútját ismertetve elmondta, abban, hogy a papi hivatást választotta, annak is jelentős szerepe volt, hogy édesapját, aki költő volt, egy verséért a Ceaușescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt.

Böjte Csaba először autóvillamossági szerelőnek tanult, majd szakmáját feladta és bányászként dolgozott. 1982-ben a legnagyobb titokban jelentkezett a Ferences rendbe, s 1989-ben szentelték pappá. Már a Désen végzett szolgálat idején azt tervezte, hogy óvodát nyit. Amikor innen 1992-ben Dévára helyezték, oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására, de szerencsére nem rakták őket az utcára. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány ma már 5000 gyermekről gondoskodik a Kárpát-medencében.

Böjte Csaba sorsát a XX. század gyötrelmei határozták meg – mondta Koltay Gábor. Olyan embernek nevezte őt, aki a mai, ellentmondásokkal teli világban mély hittől vezérelve baráti kezet nyújt az elesett gyerekeknek, akik a legelemibb feltételek mellett szeretetet kapnak tőle. „Bebizonyítja számukra, van remény, nincs leküzdhetetlen helyzet, a legdrámaibb helyzetből is fel lehet állni. Nekünk pedig bebizonyítja a szeretet erejét, és reményt ad, hogy képesek vagyunk hozzájárulni egy majdani erős nemzet kialakításához. Az ilyen példák erősítenek meg bennünket.”

A díj átvételét követően a könnyeivel küszködő Böjte Csaba édesapjára emlékezve elmondta, miközben azon gondolkodott, ki a felelős a tragédiáért, rájött, azok az emberek, akik halálát okozták, szintén áldozatok, a butaság áldozatai. A butaságot, a sötétséget pedig fénnyel, szeretettel lehet legyőzni. „Hiszem, hogy világunkat a szeretet és a jóság képes szabaddá tenni… Bízom benne, hogy Jézus, amikor azt mondta, hogy eljön az ő országa, nem utópiát, hanem reális dolgot állított” – jelentette ki.

Kiemelte az összefogás, az egységben gondolkodás fontosságát is. Trianon kapcsán is úgy fogalmazott, azt szeretné, ha román, szlovák, cigány és minden nemzetiség, aki itt él a Kárpát-medencében egymás mellett állva, együtt tudna imádkozni, hogy szebbé tudják tenni a jövőt.

„Ötezer gyermeket fogadtunk be, most 2378 gyermeknek szerveztünk vakációt. Ezt csak úgy lehet, hogy sokan támogatnak bennünket. Én sosem kértem segélyt, és nem is pályáztam, úgy gondolom, apró cseppekből lesz a segítség. És ezek a gyerekek huszonkét év alatt egyszer sem feküdtek le éhesen, mindig volt mit enni adni nekik! Amikor szidják ezt a világot, én mindig azt mondom, hogy ha olyan rossz lenne, akkor ez nem lenne lehetséges” – jelentette ki Böjte Csaba.

A Szentháromság templom gyülekezete a hét folyamán gyűjtést rendezett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára, aminek eredményeként 856 ezer forint gyűlt össze. Ezt Gödöllő város önkormányzata 1 millió forintra egészít ki. Az összegyűlt adományt Gémesi György polgármester adta át Böjte Csabának.

Polgármesteri Ezüstérem Velekei József Lajosnak

A díjátadót követően a Művészetek Házában folytatódott a Magyar Szabadság Napja ünnepélyes eseményeinek sorozata. Böjte Csaba, a Magyar Szabadságért Díjjal frissen kitüntetett ferences rendi szerzetes jelenlétében Gémesi György polgármester posztumusz Polgármesteri Ezüstéremmel tüntette ki Velekei József Lajost, az Alsóparkban álló Világfa megálmodóját, megalkotóját, aki tavaly hunyt el 64 éves korában. A kitüntetést özvegye vette át.

Az Orient a XXV. Magyar Szabadság Napján

Az ünnepségsorozat este az Alsóparkban, a Világfánál folytatódott, ahol idén az Orient című zenés színházi előadást láthatta a közönség a Talamba ütőegyüttes, a Cimbaliband zenekar, a Fricska táncegyüttes és a békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásában. Előtte Gémesi György polgármester osztotta meg gondolatait a közönséggel.

Gémesi György ünnepi beszéde

„Huszonötödik alkalommal emlékezünk meg itt, a Világfa előtt arról, hogy 1991. június 19 én hagyta el hazánk területét az utolsó szovjet katona, hogy Magyarország területén nincsenek idegen, megszálló csapatok. A Velekei József Lajos alkotta Világfa előtt, ami néhány évvel ezelőtt egy villámcsapás következtében kettétört, és amit a művész új gondolatokkal megtöltve újra alkotott. Ő már sajnos nem lehet velünk, de köszönöm, hogy alkotásaival az elmúlt 25 év részeként segített megfogalmazni, a magyar szabadság üzenetét.

Mert a kettétört Világfa jelenthette volna a Magyar Szabadság megünneplésével kapcsolatos törekvéseink végét, azt, hogy nincs értelme olyan emlékezésnek, aminek okát mintha egyre inkább elfelejtenénk.

Pedig akár a szovjet csapatok 1956-os bevonulását, és a több évtizedes ittlétük alatt folyamatosan jelenlévő idegen megszálló hatalmat, annak következményeit elfelejteni nem lehet és nem szabad, akkor sem, ha mostanában mintha azok emlékezete is megkopott volna, akik 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén bátran, határozottan és kőkeményen utasították el az idegen katonai és politikai erő segítségével hatalomba került és tartott diktatúra minden egyes elemét.

Nem lehet semmilyen gazdasági, pártpolitikai vagy szűk csoport érdek, ami felülírhatja azok hőstetteit, áldozatait, akik életüket, családjukat és egzisztenciájukat sem kímélve harcoltak a magyar szabadságért.

A Magyar Szabadság Napja róluk is emlékezik és mindazokról természetesen, akik a magyar történelem során magukat nem kímélve harcoltak a magyar szabadságért, mert hittek abban, hogy csak egy szabad és idegen hatalomtól független országban lehet hosszútávon fennmaradni, itt, a történelmi szempontból is huzatos Kárpát-medencében.

És a kettétört Világfa helyén egy új Világfa került megalkotásra, ami üzeni az elmúlt 25 év részeként, hogy mindig lehet és kell is újra építkezni. Visszanyúlva az alapokhoz, arra építve a régi gyökerekből táplálkozva, újra építve a világra kitekintő és az Égre feltekintő Világfa jelképével.

A magyar szabadság nem egy eszköz, amit használok addig, amíg kell, a magyar szabadság egy érték a több mint ezer éves történelmünk része, tájékozódási pont, erő, felelősség és kapaszkodó egy egyre zavarosabb minket körülvevő világban. Olyan alap, stabil pont kell, kellene hogy legyen, ami mindig biztos hátteret ad a döntésekhez.

Ma nem szabadságharcot kell vívni, nem harcolni kell érte, hiszen ha nem vettük volna észre megvan, vér nélkül az ölünkbe hullott és a miénk. Ma vigyázni kell rá, hogy újkori diktatúrák ne sajátítsák ki, ne piszkítsák be, ne magyarázzák félre és ne építkezzenek belőle. Soha nem volt ennyire szükség arra, hogy egy anyaországi és határon túli magyar-magyar összefogással letéve az alapokat, meginduljon egy új nemzeti építkezés.

Nem kommunikációs és közvélemény-kutató műhelyekben kitalált és legyártott, látszólag sokszor jól hangzó, érzelmekre apelláló, politikai érdekeket kiszolgáló, megosztó, hanem valós értékeken alapuló, az értékeket, mint közös felületet kihasználó, integráló, a meglévő magyar szabadság alapjain való közös építkezés.

A magyar szabadság nem szabad, hogy a mai politikai és gazdasági pilótajátékot alátámasztó kommunikációs eszköztár része legyen. Nem szabad, egyfajta új félelemérzést jelentsen a mindennapokban, mert féltem a munkámat, féltem az egzisztenciámat, féltem a családomat, féltem a pályázati lehetőségeimet.

A magyar szabadság mindannyiunké, annak megőrzése mindannyiunk közös felelőssége, bátran, határozottan és kőkeményen, mint 1989-ben. Mert sokan ott voltunk és komolyan gondoltuk akkor is. Mi nem változtunk meg azóta, pontosabban nem mi változtunk meg azóta. A magyar szabadság ma is a nyugalmat, békességet, biztonságot, kiszámíthatóságot, hitelességet és jövőt kell, kellene, hogy jelentse minden magyar ember számára!

És ezt, mint az itt látható Világfát, ami kitárja karjait és az Ég felé tekint, újra lehet építeni. Mert bár egyszer kettétört a 25 év alatt, mégis újra áll a maga valóságában erőt, biztonságot, békességet sugározva, összekötve eget és földet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma este a Nemzeti Színházban is nagy sikerrel bemutatott, nagy nemzetközi figyelemnek örvendő „Orient expressz” zenés színházi előadást láthatják a Talamba ütőegyüttes, a Cimbaliband zenekar, a Fricska táncegyüttes és a békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásában.

Köszönöm nekik szakmai vélemények szerint is a világszínvonalú előadást, büszke vagyok rájuk.

Külön köszönöm Fekete Péternek a rendezést, a nagyszerű együttműködést a Jókai Színház és a gödöllői Művészetek Háza között és köszönöm Kovács Balázsnak, a Művészetek Háza igazgatójának az előadás megvalósításában végzett munkáját.

Az Orient az európai népek zenei és tánckultúráját felvillantó könnyed utazás az expressz korábbi útvonalán és sokkal több annál, hisz Zimonynál mégiscsak ledőlt a híd 1914-ben, és a világháború kitört annak következményei ismeretek. A több mint száz éve kitört első világháború is emlékeztessen bennünket arra, hogy újra és újra fel kell építenünk a hidakat nekünk, magyaroknak egymás között, népeink között itt Európában és a világban. 

És az oly színes magyar és európai kultúra lehet az egyik ilyen híd, ami összeköt, összeköthet bennünket. Mert a mai sokszor áttekinthetetlen, feloldhatatlannak tűnő ellentétekkel, feszültségekkel teli világban csak a közös, egymásért és a jövőért érzett felelősséggel lehet hosszútávon értékeinket megtartva, versenyképesen fennmaradni.

A mai ünnep legyen ennek a közös és felelős, hosszú távú értékeken alapuló építkezésnek egy újabb állomása az eltelt 25 esztendő után.

Köszönöm, hogy meghallgattak és a mai estéhez nagyon kellemes kikapcsolódást kívánok.

Forrás: godollo.hu – möszlap.hu





 

 





 

Vissza