"Bölcsődétől az egyetemig" konferencia
Hír
2012-09-25
A köznevelési törvény számos fontos, nélkülözhetetlen elemet tartalmaz, ám a tervezett átalakítások sokszor nem kellően átgondoltak, hiányoznak a törvényt kiegészítő végrehajtási rendeletek, nincsenek tisztázva a finanszírozási kérdések, és túlságosan közeliek a változtatásokhoz előirányzott határidők, s ez igen nehéz helyzetbe hozza a közoktatási intézményeket jelenleg fenntartó önkormányzatokat.
A köznevelési törvény számos fontos, nélkülözhetetlen elemet tartalmaz, ám a tervezett átalakítások sokszor nem kellően átgondoltak, hiányoznak a törvényt kiegészítő végrehajtási rendeletek, nincsenek tisztázva a finanszírozási kérdések, és túlságosan közeliek a változtatásokhoz előirányzott határidők, s ez igen nehéz helyzetbe hozza a közoktatási intézményeket jelenleg fenntartó önkormányzatokat – derült ki a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) „Bölcsődétől az egyetemig” címmel rendezett szakmai konferenciáján, május 15-én, a Gödöllőn, ahol minisztériumi, parlamenti és önkormányzati oktatási szakértők tartottak előadásokat.
A konferenciát megnyitó Gémesi György MÖSZ elnök után Dr. Madarász Hedvig, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EEMI) Közoktatási Irányítási Osztály főosztályvezető-helyettese ismertette a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. CXC. törvény felépítését, s az abban foglalt legfontosabb újdonságokat. Kiemelte, hogy a törvény szakaszosan lép hatályba 2012. szeptember 1. és 2016. szeptember 1. között, s ez idő alatt a jelenleg hatályos közoktatási törvénnyel párhuzamosan alkalmazandó. Dr. Madarász Hedvig felhívta a figyelmet arra is, hogy a köznevelési törvény a közoktatási törvénnyel ellentétben kerettörvény, melynek számos fontos részletét – például a finanszírozást vagy a díjkötelezettséget érintő kérdéseket – más ágazati törvények (ÖTV, szakképzési törvény) szabályozzák, illetve azok végrehajtási rendeletek tartalmazzák majd, amelyeken jelenleg is dolgoznak az EEMI munkatársai.
Michl József, országgyűlési képviselő, Tata polgármestere a köznevelési törvény megalkotásának céljait ismertette az elmúlt évtizedek demográfiai változásainak, illetve a közoktatás színvonalának egyenetlensége és a szakmai ellenőrzés hiányosságai tükrében. Kiemelte a pedagógusi életpálya modell jelentőségét, ahol már nem az életkor, hanem a szakmai tudásszint határozza meg a jövedelmet, s azt, milyen előnyös az önkormányzatok számára, hogy az állam fizeti a pedagógusi béreket, hiszen így nem ismétlődhet meg a 2002-es eset, amikor a tanerőket is érintő 50 százalékos béremelést az önkormányzatokra hárították. A képviselő a hiányzó rendelkezések megszületéséig türelmet és együttműködést kért az önkormányzatoktól.
A bölcsődei gyermekvédelmi-és nevelési kérdésekről Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke beszélt, számos beszédes statisztikai adatot ismertetve. Elmondta: a bölcsődék száma az 1985-ös 1293-ről 2010-re 668-ra csökkent, igaz a mélypont 2003-ban volt, amikor mindössze 515 ilyen intézmény működött. Jelenleg 110 százalékos a bölcsődék feltöltöttsége, és még mindig akad 10 olyan 10 ezer lakosnál népesebb település hazánkban, ahol a törvényi kötelezettség ellenére sem működtetnek bölcsödét. Szűcs Viktória sajnálatosnak nevezte, hogy a bölcsődéknek jutó normatíva csökkenő tendenciát mutat, ráadásul a legkisebbeknél is kilátásba helyezték a feladatfinanszírozási rendszer bevezetését. A már számos helyen megszavazott bölcsődei gondozási díj – amit az étkezési hozzájárulással együtt kell a szülőknek fizetniük – összege településenként változó, átlagosan 10-15 ezer forint havonta.
Gombárné Szántai Ildikó, a gödöllői Martinovics utcai Óvoda vezetője városa példáján keresztül illusztrálta, milyen hatással lehet a gyerekek három éves kortól kötelező óvodába járatása bevezetésének. Mint elmondta, az összes gödöllői óvoda feltöltöttsége 100 százalék felett van, ráadásul egyre több a hátrányos helyzetű és a speciális nevelési igényű gyerek, akik egyéni elbírálást, több figyelmet igényelnek. Már most sem biztosítható a gyermekenként optimális két négyzetméteres terület, ami a kicsik komfortérzetének csökkenéséhez, agresszivitási szintjük növekedéséhez vezet, s amit egyre nehezebben tudnak kezelni a túlterhelt óvodapedagógusok. A háromévesek kötelező óvodába íratása tehát csak a férőhelyek számának növelésével párhuzamosan oldható meg.
A gimnáziumok esetében elsősorban az önkormányzatok által eddig támogatott és finanszírozott programok folytatásának lehetőségei vethetnek fel kérdéseket – derült ki a gödöllői Török Ignác Gimnázium igazgatója, Fábián Bertalan előadásából. Az ország 40 legjobb gimnáziuma közé tartozó, kiváló felvételi aránnyal büszkélkedő intézmény ugyanis a jelenleg 35 százalékos önkormányzati hozzájárulás által lehetővé tett többletszolgáltatásainak köszönheti eredményeit, amelyek a finanszírozási rendszer megváltozásával veszélybe kerülhetnek.
Az egyetemi oktatás területén megfigyelhető anomáliákról, az új szabályozásról és az fiatalok esélyeiről Dr. Solti László, a gödöllői Szent István Egyetem rektora elmondta: a felsőoktatás jelenleg túlzott kapacitással működik, a 600 ezer helyre 400 ezren járnak, s további nagyarányú csökkenést váltott ki, hogy a kormány 30 százalékkal csökkentette az államilag finanszírozott helyek számát. Mindemellett probléma, hogy bizonyos szakmákból túlkínálat, míg másokból hiány tapasztalható, hogy rengeteg a nehézség a bolognai rendszer bevezetésével, hogy a végzősök 30-40 százalékának a kötelező nyelvvizsga hiánya miatt kell várni a diplomájára, míg a gimnáziumot végzettek egyre nagyobb része már külföldön tanul tovább.
Hogy a közoktatásban várható változások milyen hatással vannak a településekre és az önkormányzatokra arról Szűcsné Gergely Györgyi Edit, Lökösháza és Deltai Károly, Telki polgármestere beszélt. A román határ közelében fekvő, Békés megyei Lökösháza első asszonya elsősorban a közoktatás átalakításának túlzott gyorsaságát, az iskolaigazgatók kinevezésének állami kézbe vételét nehezményezte és felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási színvonal egységesítése nem feltétlenül vezet mindenütt a nívó emelkedéséhez. A budapesti agglomeráció leggazdagabb településén, Telkiben növekszik a népesség, s a minőségi oktatás megteremtése a cél, ám ehhez tudni szeretnék, hogyan működik majd a finanszírozási rendszer, s milyen adónemekből, mennyit vesznek majd el a településektől.
Az elhangzottakat összegezve és a résztvevő polgármesterek kérdéseire reflektálva Gémesi György leginkább a tervezett változtatásokra szánt időt kevesellte, a vagyoni, finanszírozási kérdések tisztázatlanságát és a végrehajtási rendeleteket hiányolta, s főként érthetetlennek nevezte az önkormányzatokkal szembeni bizalmatlanságot. „Ha egy egyház vagy egy alapítvány lehet iskolafenntartó, akkor egy önkormányzat miért nem maradhat az? – tette fel a kérdést – miért csak a működtetést, világítást és a vécék takarítását bízzák ránk, miért nem tudnak minket is egyenlő partnereknek tekinteni?”
