Mondd, te mit választanál? Amit a kistelepülések KAP-nak
2025-11-18
A számok mindennél jobban kifejezik a magyarországi települések szennyvízkezelésének jelenlegi helyzetét, amely kétségkívül látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, teljes megelégedettségre mégsem szolgáltat alapot. A kistelepülések ugyanis kimaradtak a jóból, a fejlesztési forrásokból, jelenleg pedig az a kérdés, hogy a számukra meghirdetett KAP-pályázat mire is elég?
A rendszerváltáskor a magyar lakosság 50-55 százaléka élt csatornázott területen, ami egyben azt jelentette, hogy a településeknek csupán 40 százaléka rendelkezett csatornahálózattal. Az így összegyűjtött szennyvizek mindössze 30-35 százalékát tisztították valamilyen szinten, a többit a úgy, ahogy volt, engedték a vízfolyásokba.
A 2004-2020 közötti nagy EU-s beruházási hullámnak köszönhetően a csatornázott ingatlanok számaránya ugrásszerűen 84 százalékra nőtt, az összegyűjtött szennyvizeknek pedig közel a 92 százalékát ekkorra már tisztították. Itt bujkál a kisördög, hogy ugyan mi történik a fennmaradó 8 százalék tisztítatlan szennyvízzel, de ennél még fontosabb kérdés, hogy mi a helyzet azzal a háztartások 16,4 százalékát kitevő csatornázatlan ingatlanállománnyal, amelynek zöme a kistelepüléseken található? Itt az emberek máig egyedi módon, jellemzően szikkasztással, illetve tengelyen való elszállíttatással kénytelenek megszabadulni szennyvizeiktől.
Mire elég a KAP?
A kormány nyilván érzi e problémahalmaz környezetvédelmi, közegészségügyi és népjóléti súlyát, mint ahogy az is sejthető, hogy újabb uniós infrastruktúra-fejlesztési forrásokra – az ismert politikai légkörben – közvetlenül bizonytalan ideig nem számíthatunk.
Az uniós vidékfejlesztési forrásokra támaszkodik az Egyedi szennyvízkezelési megoldások támogatása címmel (KAP-RD43-2-25) nemrégiben kiírt pályázat, amely kifejezetten a szennyvizes infrastruktúrával nem rendelkező kistelepüléseket célozza.
A pályázat intenzitása – a korábbi hasonló tartalmú pályázatoktól eltérően – ezúttal nem 100, csupán 95 százalékos, ami megütközést váltott ki az érintettek körében, mondván túlnyomórészt olyan falvakról beszélünk, amelyek korábban „önhikis”, tehát önhibáján kívül hátrányos helyzetű településeknek minősültek. Az ilyen önkormányzatok számára egy száz-kétszáz milliós nagyságrendű beruházás 5 százalékának a kigazdálkodása is több mint megterhelő – állítja több érintett településvezető. A hitelfelvétel számukra eleve kizárt, mert nem hitelképesek.
A pályázat kiírója ennek dacára mintegy 40 megvalósuló projektre számít, mellékelve meg is nevezte azt a 163 kistelepülést, amelyekre gondolt.
Variációk egy témára
Akik ilyen feltételekkel is képesek pályázni, azok előtt alapvetően háromféle megoldás kínálkozik szennyvízkezelésre. A természetközeli ún. tisztítómezős eljárás, a háztartási szennyvíztisztító és a csatornahálózatra kötött települési szennyvíztisztító. A pályázat mindhárom megoldást elfogadhatónak tartja, de érdemes számba venni az előnyöket és hátrányokat!
Tisztítómező – télen nemigen tisztít
Tisztítómezős, vagy más néven szikkasztómezős technológia lényege, hogy a mechanikai előszűrésen túljutott szennyvizet egy nagy, füves vagy növényzettel borított területre vezetik, ahol árkokba terelve, vagy perforált csöveken át lassan átszivárog a talajon, miközben a talaj fizikai, kémiai és biológiai folyamatai megtisztítják. E természetközeli megoldás jellemzően tanyák szennyvízkezelését oldja meg, de csak időszakosan, hiszen a vegetációs perióduson kívül, azaz novembertől márciusig gyakorlatilag nem működik szennyvíztisztítóként.
Háztartási szennyvíztisztító – üzemeltetés kérdése
Akár a falvak számára is alternatíva lehet az egyedi háztartási szennyvíztisztító, amellyel mostanság számos vállalkozó keresi fel az önkormányzatokat. Ennek lényege, hogy minden egyes ingatlanra telepítenek egy-egy előregyártott, többlépcsős, biológiai elvű szennyvíztisztító berendezést. E megoldás kétségtelen előnye, hogy nem szükséges hozzá csatornahálózat, aránylag kicsi a helyigénye és ameddig kifogástalan az üzemeltetése, addig a hatásfoka is megfelelő. Esetében a tisztított szennyvíz elhelyezése szikkasztással lehetséges – feltéve, hogy erre a talajadottságok alkalmasak.
Azonban a marketingszövegek többnyire diszkréten elhallgatják vagy elbagatellizálják e műfaj árnyoldalait. Ezek legnagyobbika, hogy a fogyasztókra terheli az üzemeltetés valamennyi terhét, tehát a szűrők rendszeres tisztítását, a kompresszor karbantartását, a keletkező szennyvíziszap törvényes és szakszerű elhelyezését. Nincs jó válaszuk arra sem, hogy mi történik az időszakosan használt ingatlanok tisztítóival, ahol nem biztosított a bontóbaktériumok folyamatos táplálása. A tablettás újraoltás eredménye megkérdőjelezhető, főként mindennemű diagnosztika és valamely szintű hozzáértés hiányában!
E megoldás ellen szól, hogy minden egyes fogyasztónak életkortól és egyéb körülménytől függetlenül képesnek és hajlandónak kell lennie kiképezni magát „szennyvíztechnikussá”, ami lássuk be, életszerűtlen. Az üzemeltetés kiszervezése pedig azért nem oldható meg, mert az ilyen kötelezettségért akkor sem tülekednének az egyébként is állandó szakemberhiánnyal küzdő nagyobb vízműcégek, ha a műszaki tartalmat amúgy elfogadhatónak tartanák. De sok esetben nem tartják, erről maguk nyilatkoznak, ha megkérdik őket.
Települési méretű szennyvíztisztító – bevált technológia
Ezek figyelembevételével nem nehéz belátni, hogy a falvakban is csak ugyanolyan egyenszilárdságú technológia jelentheti a megnyugtató megoldást, ami a nagyobb településeken évtizedes tapasztalatok alapján bevált: egy csatornahálózatra kapcsolt modern szennyvíztisztító telep.
De kezdjük az egyetlen, viszont nem elhanyagolható ellenérvvel: ez a legdrágább megoldás minden mással szemben.
Ugyanakkor ez az egyetlen, amely tehermentesíti a fogyasztót a szakszerű üzemeltetés terhe alól, amelynek hatásfoka egész évben az előírt szinten tartható, üzemeltetése pedig átadható szakmailag felkészült szervezeteknek.
A hazai városi szennyvíztisztítók tervezésében huszonöt éves tapasztalattal rendelkező Inwatech Kft. nemzetközi szabadalommal védett ContiSeq Kompact termékcsaládja pontosan ezt kínálja a kistelepüléseknek. Az innováció terén is meghatározó, magyar tulajdonú vízipari cég fejlesztőmérnökei az általuk korábban tervezett siófoki SBR (szakaszos üzemű), 175 ezer lakosegyenértékre (LE) méretezett modern városi telep teljes gépészetét visszaskálázták és belecsomagolták egy 12 méter hosszú átlagos acél konténerbe, amely elfér egy nyergesvontatón. Az üzemi körülmények között összeállított tisztítómű így rendkívül egyszerűen telepíthető. 500 LE mértékéig akár reaktormedencét sem kell építeni, azt elhelyezik magában a konténerben. Az 500-5000 LE közötti mérettartományban pedig az igényekkel arányos reaktor kerül a konténer mellé. Az automatikusan üzemelő telep működtetése távfelügyelettel megoldható, amit a gyártó meglátása szerint a vízművek készek lesznek felvállalni – megfelelő szervíz és karbantartási, illetve akár üzemeltetés támogatási háttér mellett.
A Contiseq Kompakt – és a hozzá hasonló elvű, kistelepülési méretű szennyvíztisztítók – az összes erénnyel rendelkeznek, amivel a városi méretű tisztítók. A hátrányukat jelentő bekerülési költséget a csatornahálózat kiépítése tolja meg. Ezen felül már csak egy védőövezeten kívül lévő, víz- és áramellátással rendelkező telek szükséges hozzájuk. A Contiseq Kompakt szippantott szennyvíz fogadására is alkalmas, így történetesen azoknak az önkormányzatoknak is megoldást jelenthet, akik a szennyvízkezelést több ütemben gondolják megoldani. Mindezzel együtt érdemes a potenciális üzemeltetőnél, a közeli vízműnél érdeklődni az ottani szakemberek által javasolt technológiák felől.
